Marcilio Browne, a PWA wave világbajnok 2023-ban (is)
Írta és fordította: Hollósi Péter (VENTO szörfbolt ÉRD, www.windsurfbolt.hu)

Hihetetlen, hogy a szupertehetséges Marcilio Browne utolsó, 2013-as PWA wave világbajnoki címe után „csak” 2022-ben és idén lett újra világbajnok. A szerény és barátságos versenyző elmondja, hogyan történt mindez.

Már a tavalyi Sylt-i verseny előtt sem olvastam végig, hogy milyen lehetőségek adódhatnak. Csak magamra és a szörfözésre szerettem volna fókuszálni a verseny végéig. Amikor mondták, hogy ismét világbajnok vagyok, egyszerre tört fel belőlem az összes érzelem, mintha 1000 kilós tehertől szabadultam volna meg, óriási megkönnyebbülés volt. Nagyon komoly lelki felkészülést igényelt az, hogy a világbajnoki cím volt a tét. Nehéz lenne tagadni, hogy a cím elérése volt a célom. Valójában a család számomra a legfontosabb, de az energiáim nagy része a cím megszerzésére ment az utóbbi években. Rengeteget készültem, edzettem, Hawaii-n főleg a számomra nehezebb port tack körülmények között. Figyeltem az előrejelzéseket és egyetlen napot sem hagytam ki, hogy a megfelelő spotokon gyakorolhassak. Emellett az onshore szélre való felszerelésemet is sokat fejlesztettem. Korábban erre nem volt lehetőségem, illetve néhány útra elvittem ezeket tesztelni, de csak mostanra vált rutinná. Sokat segített, mert a versenyeken már nem kellet a felszereléseken gondolkodnom. Tudtam, hogy a vitorlák és a deszkák hibátlanok, mert sokat csúsztam velük hasonló adottságú helyeken. Nagyon nehéz erre összpontosítani, különösen, hogy Maui-n élek, 8 percre Hookipától. Pár perc és biztos, hogy jót szörfözhetek. Na, én nem ezt csináltam. Napi 4 és fél órát autóztam a sziget túlsó felére, rossz földutakon, hogy gyakorolhassak port tack-en, 3.7-tel túlvitorlázva. Kemény volt, de megérte. Örülök, hogy megtettem és még élveztem is. Élvezem magát a fejlődést – az apró javulást hétről-hétre - még akkor is, ha a körülmények rosszabbak. Ezen a szinten már nem lehet nagyot lépni, és egyik hétről a másikra alig látszik a fejlődés, de ha egy évvel nézek vissza, már szembetűnő. A versenyektől függetlenül is nagyon élvezem ezeket a kis lépéseket, azokat a kisebb módosításokat és beállításokat is, amiket a felszerelésemen tehettem. Mivel családom van, már nem akarok annyit repülni. Nem akarok távol lenni tőlük, ha tehetem. Ezért választottam az edzésnek ezt az otthoni módját. És ezért vittem őket magammal a versenyekre egész évben.
Az augusztusi hazautam Brazíliába is a terv része volt. Hawaii és másfél hónap Kanári szigeteki edzés után a port tack már jól ment, de a starboard irányt csak Hawaii-n nagy hullámokon gyakoroltam. Arra gondoltam Brazíliában az ilyen irányú ugrások és az onshore szörfözés is jobb lesz, és tényleg, pont ez tökéletes előkészület volt Sylt-re. Olyan helyet szerettem volna, ahol a családommal lehetek és kipipálhatom az edzésterv utolsó részét is. 2013 már rég volt. Hosszú volt az út, hogy újra a topon lehessek. 2019-ben közel kerültem hozzá és ez duplán fájt, még akkor is, ha remek év volt. Philip Köster után másodikként végeztem és persze ez csodálatos, ha visszagondolok rá, de akkor mégis nagyon fájt. El is fáradtam és így lelkileg jót tett, hogy 2020-ban nem versenyeztem. Kiégtem. Sosem éreztem, hogy feladnám, de pár hónapig kedvem sem volt az újrakezdéshez. De a Covid alatt sem álltam meg, teljesítettem az edzéseket, annak ellenére, hogy nem versenyeztem. Sokat voltam vízen, hiszen Maui-n ragadtunk. Szeles volt a nyár, de Hookipa nem adta annyira, így sokat mentem más spotokon. Végülis, megérte.
A munka nem fárasztó, ha nem munkaként éled meg. Mégiscsak szörfözünk, akkor is, ha munkának hívjuk. Sokat csúszom Hookipán kívüli helyi spotokon, szinte egyedül, mostoha, sziklás helyeken. Gyakran csak Ricardo, Morgan és Swifty vagyunk. Jó érzés barátokkal, szinte mindenkitől elzárva, egymást motiválva szörfözni.
Szeretek utazni és igazán kultikus helyeken szörfözni. A járvány után már ki voltam éhezve. Hiányzott az az adrenalin, amit egy PWA futam jelent. Nekem kihívást jelent, és hiányzik, ha nincs következő lépcsőfok, nincs meg a cél minden napra. Ez nem csak a győzelemről szól, rengeteg barátom van a versenyzők között és mindenképp itt lennék köztük, mert szeretem ezt a sportot. Az életem egyszerű, lemegyek Hookipára, aztán haza a családomhoz. Ha ehhez hozzájön még egy-két trip bárhol a világon, akkor boldog vagyok.
Nehéz fejben is versenykész állapotba kerülni. Néhány versenyző nyugodtabb, mint a többiek. Sokáig tartott, amíg megértettem saját magamat. Van néhány módszerem, hogyan tudom magam megnyugtatni, például egyszerre csak egy lépést érdemes bevállalnom, mindennek a helyén kell lennie, hogy a legjobbat nyújthassam. Ha mindent megtettem, és mégis veszítek, az nem fáj annyira. Mindig minden lehetségest megteszek. Azon a napon is így tettem, amikor világbajnok lettem. Minden ott volt a parton, mindenre fel voltam készülve. Nem tudom megbocsátani magamnak, ha nincs ott a megfelelő deszka, vagy nem riggeltem fel az épp szükséges vitorlát. Tanultam a fiatalkori hibáimból. Többen kinevetnek, hogy mennyi felszerelést viszek, de nem hibázhatok. Kétszer annyi deszka volt nálam például Sylt-ben, mert sosem tudhatod mi vár rád. Sosem értettem, hogy miért lenne baj, ha mindenre felkészülök.
Francisco és Lalo Goya, Keith Teboul és Jason Diffin (a Quatro/Goya névadója, deszka és vitorlatervezője) nagyszerű emberek, mindig mellettem állnak. Sosem nyomasztanak és elfogadják azt az irányt, amit választok. Mindent megadnak a cégnél. Extra gyorsan készítik a deszkáimat, javítják ha kell. Nagyon sokat kapok tőlük. A Goya márka nem csak a versenyzésről szól, sokkal több annál. Nem is kívánhatnék többet. Sarah Hauser az edzőm. A harmincas éveimben járok, ahol sokat számít az erőnlét. Egy pár két hetes blokk után sokkal többet tudok profi szinten szörfözni. Nem kell annyiszor megállnom pihenni. Bízhatok abban is, hogy nem fogok könnyen lesérülni. Ez is része a házi feladatnak, hogy mindent megtettem a versenyek előtt. A mindennapi életben is jobban érzem magam, ha rendesen edzek. És akár versenyzem akár nem, szeretnék minimum 20 évig még formában lenni, akárcsak Jason Polakow vagy Robby Naish. Sok időt veszítettem azzal, hogy biztonsági játékot játszottam. 2022-ben megfogadtam, hogy nem teszem ezt. Inkább vesztek, de nem számolgatom a pontokat, nem alibizek. A legjobbat akartam nyújtani és be is jött.
És mi történt 2023-ban?
Marcilio ismét csúcsformában versenyezte végig az évet, pedig nem indult jól az év. Az első, Japán versenyen nem volt elég szél, a Fiji versenyen pedig nem jött ki a lépés, de Pozo-n, Syltben és Maui-n is remekelt, bár meg kell hagyni Ricardo Campello is esélyes volt az utolsó pillanatig.

Érdekességek
Szerencséjére szörfös családba született. 4 éves korában állt először windsurfön, és 12 évesen határozta el, hogy versenyezni fog. 2005-ben, 16 évesen Belgiumban állhatott először a dobogó legfelső fokára egy indoor jump versenyen. Akár több komoly szörfös, ő is versenyzett más műfajokban. „Brawzinho” 2007-ben freestyle-ban is világbajnok lett.
Forrás: windsurf.co.uk (John Carter engedélyével)

Írta: Hollósi Péter
(Windsurfbolt ÉRD: GUN Sails, SimmerStyle, Quatro, BIC, Goya, Tekknosport) www.windsurfbolt.hu